Tóth János, a Nemzet Művésze, néhai akadémikus úr végső búcsúztatására 2019. szeptember 26-án (csütörtökön) 14.30. órakor kerül sor, a Farkasréti temetőben.

Tóth János operatőr, rendező, dramaturg (Tolna, 1930. szeptember 1. – 2019. augusztus 29.)

A tolnai mozi gépházának bűvöletében, a némafilmek és a korai hangosfilmek igézetében telik kamaszkora. 1944–49 között amatőrfilmes, mozigépész.

Első filmjei animációs rövidfilmek. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1954-ben végzett. Ettől kezdve a Mafilm operatőre. Dolgozott, a Pannónia Filmstúdióban is. Érdeklődik az ősmozi iránt, részt, vett a magyar némafilmek restaurálásában. A Balázs Béla Stúdió egyik alapító tagja. Rendkívül igényes, kézműves filmkészítésre itt kapott lehetőséget, az itt készült munkáiból áll össze az Örök mozi című egészestés filmje. Utolsó műve 1987-ben Az utolsó kézirat volt.

Operatőrként Huszárik Zoltánnal, Makk Károllyal és Novák Márkkal dolgozott együtt. Saját munkái experimentális filmetűdök voltak, fényképezési stílusára az apró részletek kiemelése, mikrofelvételek, felbontott mozgáskompozíciók jellemzőek.

A kilencvenes években a magyar némafilmek felújítását és bemutatását célzó programot dolgozott ki, amelynek keretében elkészítette két film úgynevezett rekreációját (A falu rossza, Az obsitos).

1963-ban és 1970-ben elnyerte a Film- és Tévékritikusok díját, a Balázs Béla-díjat is kétszer kapta meg (1971, 1976). 1984 óta érdemes művész, 1989 óta pedig kiváló művész volt. A millennium évében Magyar Filmszemle, Életműdíjas lett, a Kossuth-díjat 2001-ben vehette át. 2005-ben az Aranyszem Operatőr Fesztiválon a Magyar Operatőrök Társaságának Legenda-díját kapta Illés Györggyel, Kovács Lászlóval és Zsigmond Vilmossal együtt.

2004-óta a Magyar Mozgókép Mestere, 2014-től pedig a Nemzet Művésze volt, 2017-ben pedig megkapta a Magyar filmkritikusok életműdíját. 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.

Magyar Operatőrök Társasága HSC tiszteletbeli tagja volt.